Gyakran felvetődik az egyszerűnek hangzó, de annál sokatmondóbb kérdés, hogy mégis miért vagyunk itt? Mi az élet valódi értelme? Ha a modern kor társadalmát nézzük, akkor joggal gondolhatnánk, hogy a haszonteremtés és anyagi javak összegyűjtése, de a nagy igazság az, hogy ezeket bár élvezhetjük, mégsem visszük el magunkkal a halál után. Akkor talán a megszentelődés a végső cél? De mégis mit jelent ez? Ha a vallások egyes magyarázatát nézzük, akkor pontosan az ellenkezőjét látjuk, annak, amit a kapitalizmus elvárna tőlünk.
Mondjunk le földi javainkról, legyünk szerények és szegények, hogy majd a túloldalt várjon minket nagy jutalom. De biztosan ez a megszentelődés? Tényleg mezítlábas koldusként kellene tengődjünk, hogy érdemesek legyünk a mennyországra? A kérdések csak gyarapodnak, és nincsenek egyértelmű válaszok. Tény azonban, hogy jót tenni mindig megéri. Talán, ha úgy bánunk embertársainkkal, ahogy szeretnénk, hogy Ők bánjanak velünk, az a cselekedet vezet a megszentelődés felé.
Ahogyan a népszerű mondás tartja: ahány ház, annyi szokás. Minden spirituális és vallási út más ösvényt jelöl ki hívei számára. A nyugati társadalom bár még a kálvinizmus és katolicizmus híveiként vannak elhíresülve, valójában egyre kevesebben gyakorolják vallásukat. Ez bizonyos szemszögből nézve nem meglepő. Szemben áll egymással ugyanis a modern felfogás és a kálvinizmus tanítás is, ami a bűntől való megszabadulást szorgalmazza. De képesek vagyunk megszabadulni életünkben a terhektől?
Az írások szerint, még akkor sem, ha mindenünket felajánljuk és példamutató életet élünk. Tényleg még ez sem volna elég Istennek? Akkor mégis mit vár el tőlünk az Úr? Van értelme egyáltalán tennünk valamit lelkünk üdvéért, ha amúgy is kárhozatra vagyunk ítélve? Na és itt jön az elfordulás a képbe. Az emberek ugyanis inkább az életet, mulatozást választják, mintsem levessék bűnös mivoltukat és a hosszú megbánásnak adnák át magukat, ahogy azt a kálvinizmus tanítja. A jövő így elég kilátástalannak tűnik és, hogy pontosan mi lesz a vége, azt senki sem tudja, csakis az Isten.